Végvári Tamás kitalálta, hogy körbekajakozza Európát. Vagyis hajójával megtesz nagyjából 25.000 kilométert Európa folyóin, tengerein. Egy újabb rekordkísérlet, kajakozz, vagy meghalsz feeling. El tudom képzelni, amikor a Fekete tenger partjainál egy vihar kellős közepén, magányosan egy kajakban a belső hang megszólal. Már csak 1.948.965 húzás és meglesz. Mert ha nem...

De mekkorát tévedek. Tamás senkinek nem akar bizonyítani. Nevét nem akarja a Guiness rekordok könyvében olvasni. Kajakozni akar, hódolni a sportnak, amely kiskora óta meghatározza életét. Megismerni a tájat, az embereket. Barátságokat kötni. Fotókat készíteni, élményekről mesélni.

Négyszer fél évet szentelt elhatározásának, de ha ez hosszabb lesz, az sem zavarja. És ha egyszer most ötéves kislánya a telefonba majd azt mondja- Apa gyere haza kérlek!, egy percig sem fog gondolkodni. Áprilisban indult, júniusban akart szünetet tartani. Most mégis itthon van. Mert vihar volt és nem látta értelmét a további küszködésnek. Hazajött, feleségével és gyerekeivel vasárnapi ebédeket fogyaszt, újságot olvas, kertészkedik. Aztán majd visszamegy, beleül Constancában hagyott csónakjába és folytatja. Addig amíg élvezi, amíg boldogan és kiegyensúlyozottan képes csinálni. És ha valakinek most az jut az eszébe, de hát hol hitt a sportteljesítmény, annak javaslom, hogy menjen le egy uszodába, álljon a medence mellé és gondolatban hajózzon át egyik partról a másikra. Majd ezt tegye meg ötszázezerszer egymás után. Jelentkezzen majd, aki hetvenkilencnél tovább bírta.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogyha nincs vér, ha a sportoló nem kerül közvetlen életveszélybe, ha nem kockáztatja testi épségét, egészségét, egzisztenciáját, kapcsolatát, akkor a teljesímény mögött nincsen munka. Vannak sportágak, amelyekben az extrém körülmények okozzák a kihívást. És a teljesítmény nem lesz nagyobb csak azért, mert valaki az életét is hajlandó feláldozni. A Forma1 sem lett népszerűtlenebb azért, mert rájöttek, hogy le kell szabályozni az autókat a pilóták testi épségének érdekében.

Magyarországon az extrém sportok még mindig azt az érzést keltik a többségben, hogy azok a minden mindegy alapon történő bevállalásról szólnak. Az a legnagyobb extrém sportoló az, aki a legnagyobbat kockáztatja, akár az életét is. Mekkora hülyeség!

Az interjúra érkezve megfogalmazódott bennem egy jó pár kérdés. Ha tényleg csak saját szórakoztatására, minden különösebb bizonyítási vágy nélkül szándékozik ezt a hosszú utat megtenni, ha eszében sincs rekordokat dönteni, mégis miért van szüksége Végvári Tamásnak a nyilvánosságra? Aztán a beszélgetés alatt rájöttem, fölöslegesen tenném fel ezt a kérdést. Hiszen nekünk, a nyilvánosságnak van szükségünk ilyen sportemberekre.

Ha többet szeretnél megtudni az utazásról, látogass el Végvári Tamás blogjára!

http://kajakkaleuropakorul.hu/